Szivárgó hő

Nyílászárók esetében – akár új ablakszerkezet vásárlásakor, akár egy régi darab felújításakor – nem egyszerű a helyzetünk, hiszen egyre szigorodnak az előírások. Az energiahordozók árának ugrásszerű emelkedése és az újabb épületfejlesztési igények megkövetelik, hogy mint minden épületszerkezet, a nyílászárók hőtechnikai állapotára is fokozott figyelmet fordítsunk.
A fűtött lakás melege részben az épülethatároló szerkezeteken keresztül, részben pedig elszivárgással és szellőztetéssel távozik. Épületeink hőveszteségének jelentős része, 35-40%-a a nyílászáró szerkezeteken keresztül jön létre, felületi átbocsátással és légréseken keresztüli átszivárgással (infiltrációval). Könnyen átlátható a helyzet, ha példának veszünk egy átlag 3 mm-es légrést. Ez 1 négyzetméter alapterületű ablaknál 10 x 12 cm-es nyílást jelentene.
A hézagoknál a szellőzési hőveszteség mellett a kellemetlen huzat, az esővíz, a kültér zaja, a beáramló por és piszok, valamint a vibráció (villamos, repülőgép által okozott rezgés) is mellékhatásként jelentkezik, ezzel még inkább rontva közérzetünket.

A szigetelés feladatai

A nyílászáró-szigetelésnek tehát a következő funkciókat kell ellátnia:

A szakszerű szigetelést a szivárgó hőveszteségek megszüntetése jelenti. Számtalan megoldás, úgy anyagok és szerkezetek alkalmazása lehetővé teszi, hogy a mai modern ajtók és ablakok hőszigetelése elérje a határoló falszerkezet hőszigetelését.
Ki kell azonban emelni azt, hogy nem ajánlott a légcserét olyan mértékben csökkenteni, amely a helyiségek szellőztetési zavarához, a higiéniai körülmények romlásához, a belső pára erős felhalmozódásához vezet. Hőszigetelt nyílászáró páralecsapódást, gombásodást eredményezhet, a szerkezet károsodását okozhatja!

A rések tömítése
A rések tömítésére különféle anyagok kaphatók. Ilyen például az expandált, öntapadó csíkkal ellátott szalag, amely két nyitott felület között használható. Különböző gyártók forgalmaznak más alapanyagból készült szalagokat is (például butylkaucsuk), amelyek esőállók, páraáteresztők vagy párazárók, tűzbiztosak. Ezek már alumínium és/vagy PE-fóliával kasírozottak, a páraáteresztő szalagok pedig poliészterfátyollal kombináltak.
A másik megoldás egy henger alakú rugalmas polietilén rúd. Ezt a szokásos tömítő masszák (PUR-hab, szilikon) mellett háttérkitöltő anyagként szokás használni. Gyakran tapasztalható, hogy a kikeményedett PUR-hab elveszti rugalmasságát (különösen akkor, ha a vakolás később történik és sokáig van a hab kitéve UV-surágzásnak), a rezgések következtében pedig a szilikontömítés is megszakadhat.
A polietilén szálak elasztikusan behelyezhetők a különböző anyagú ablakkeretek és a fal közti hézagokba, ezután lehet tömíteni. Ezzel a megoldással nemcsak jobb hő- és hangszigetelés érhető el, hanem az így kialakított szerkezet a dilatációs mozgásoknak is ellenáll. Dilatációs hézag kitöltésére egy megfelelően letisztított és alapozott felületre ragasztott EPDM lemez is megoldást jelent.

Tömítőprofilok
Egy másik szigetelési lehetőség a különböző profillal gyártott tömör és kétkomponensű EPDM gumi és thermoplasztikus elasztomer anyagú tömítőprofilok alkalmazása. Igaz, ezeket elsősorban új, homlokzati nyílászáró szerkezetekhez, horonyba rögzítéshez ajánlják. A tömör PVC anyagú tömítőprofilokat pedig belső ajtószerkezetek hornyába kell beépíteni.
A nyílászárók felújításához szilikon és EPDM tömítőrendszereket is használhatunk, ezek többféle színben és méretben kaphatók. Egy részük szilikonos ragasztóval rögzíthető – egyszerű gyűrű keresztmetszetűek. Felrakásuk otthon, önállóan is kivitelezhető. Azokhoz a tömítőrendszerekhez, amelyek beépítése horonyba történik, ajánlatos szakembert hívni.

Korszerű ajtótömítések
A mai korszerű ablakszerkezetek hőszigetelése eléri, illetve meg is haladhatja a határoló falszerkezetét. Áruk elég magas, de a beépítésük révén elérhető energiamegtakarítás indokolttá teszi gyártásukat, amint ezt a hazai törekvések is bizonyítják. Az ajtószerkezetek (bejárati és belső ajtók) hő-, illetve hangszigetelése az ablakszerkezetek hő- és hangszigetelésénél kisebb problémának látszik, ennek ellenére súlyozottan kell rá figyelni, ezért egész sor megoldás született.
Az egyes helyiségeket vagy a külső és a belső teret elválasztó ajtószerkezetek a hőt és a zajt az ajtólapok, a lap és a tok, illetve a lap és a padlóburkolat közötti résen engedik át. Az ajtószerkezeteknél a lap és a tok közötti réshosszon keresztül nagy mértékűvé válhat a hőcsere az eltérő rendeltetésű helyiségek között, és ugyanakkor az áthatoló zaj is zavaró lehet. A hagyományos megoldású ajtólap alsó csatlakozásánál a lap alsó éle és a padlóburkolat között gyakorlatilag kb. 8-10 mm széles hézag van. (Részben a padlóburkolat egyenetlensége miatt, részben annak biztosítására, ha valaki a helyiségben szőnyeget szeretne elhelyezni.) 20 mm-es küszöbvastagságot véve figyelembe, a lap felfekvése csak minimális, amely meglehetősen bizonytalan az anyag vetemedése és a megmunkálási, valamint szerelési pontatlanságok miatt. A kis felületű, rugalmatlan és pontatlan illeszkedés kiküszöbölésére viszonylag egyszerű megoldást jelent különféle lemezcsík, illetve tömítőanyag rögzítése. Ennek kezdetlegessége sok hibaforrást rejt magában: a lemezcsík és a tömítőanyag deformálódik, elöregszik, leválik, ezért csak átmeneti megoldást jelent.
Tartósabb megoldás, ha a küszöb zárását biztosító élébe, még annak felszerelése előtt L keresztmetszetű extrudált alumíniumprofilt csavaroznak fel, amelybe üreges vagy hajlékony nyúlvánnyal ellátott gumi, illetve műanyag tömítőprofilt húznak be. A hagyományos küszöb szerepét részben az alumíniumszelvény veszi át; a tömítőprofilok elöregedése, sérülése esetén könnyen cserélhetők. A profil méretéből adódóan ugyanakkor a küszöb viszonylag magas, 30 mm-es kiemelkedése balesetveszélyes lehet.
Belső ajtóknál a hagyományos küszöbkialakítás gyakran gátolja a közlekedést, és a toknál megnehezíti a tisztítást. Ha azonban nincs küszöb, akkor a padlóburkolat és az ajtólap között rés marad. Ezáltal a szomszédos helyiségek közti légzárás és hanggátlás nincs biztosítva. A küszöb nélküli ajtók esetében a 10 mm-es légrés lezárására lényegét tekintve háromféle megoldás alakult ki:

Rögzített tömítések

Az első megoldás hátránya, hogy nyitás közben a tömítés végigsúrlódik a padlón, így nagyobb erő szükséges a mozgatáshoz, erősebben kopik a tömítőszalag, a nyitási területen nem lehet szőnyeget elhelyezni. Vannak kefelécek, amelyek négyzetes fém vagy műanyag tartószelvényét az ajtó alsó élébe, egy megfelelő méretűre kimart árokba szorosan illesztve beragasztják.
Egy másik megoldás szerint egy nagyobb méretű árokba léccel, csavarozva rögzítik az U szelvényű gumitömítést. Ennek két szára biztosítja a szigetelést. Mozgatása a két súrlódó él miatt nehezebb. További lehetőség az ajtólap alsó élébe kézi kisgépek bemart fecskefark alakú árokba behúzott és beragasztott tömítőprofil. Házilag is felszerelhető a különleges profillécbe épített, fürdőszobaajtónál is alkalmazható, víz ellen is szigetelő kefeszalag (Tribollet).
Érdekes megoldás a "rugalmas küszöb", amely benyomódik, ha rajta áthaladó személy rálép, ívelt kiképzésénél fogva nem botlik meg benne. Előnyös ott, ahol különböző padlófajták találkoznak (burkolatváltás), mert takarja a széleket. Az ajtólap alját ferdére kell kiképezni, ezzel lehetővé téve az ajtó becsukásánál a rugalmas ütközést.

Mechanikus jellegű tömítések

Többféle – általában német – termék létezik, működési elvük abban közös, hogy az ajtószárny alsó élébe rejtett zárószerkezet csak abban a pillanatban ereszkedik le, amikor az ajtó csukott állapotba kerül. A szerkezetben elhelyezett működtető rúd becsukáskor a tok pánt felőli aljzásába süllyesztve elhelyezett ütközőlemezhez érve benyomódik, és működteti a mechanikus szerkezetet. A tömítő üreges gumiprofil a padlóhoz szorul. Nyitáskor rugó téríti vissza a tömítést eredeti, azaz felhúzott állapotba. A helyes működést a rúd elforgatásával lehet beállítani, ugyanis az menetes, így a szükséges kiállás szabályozható. Szerelésnél ügyelni kell arra, hogy a működtető rúd tengelye – az ajtólap vastagsági mérete adta lehetőségek szerint – a pánt tengelyétől minél távolabb legyen, miáltal a működtető erő nagyobb erőkaron hat, és a szükséges tengelyirányú elmozdulás könnyebben biztosítható.
A Magnetomat elnevezésű tömítőszerkezet működése két ellenpolarizált állandó mágnesszalag hosszirányú elmozdulása révén létrejövő taszítóerőn alapul. Ez az erő a tömítő alkatrészt a padlóburkolathoz nyomja. A működési elv lényegéből közvetkezően maximálisan 6 mm-es rés zárását biztosítja, azonban igen jól alkalmazkodik a padló kisebb egyenetlenségeihez. A fenti rendszer továbbfejlesztett változatainak a tömítésen kívül füst- és tűzvédelmi szerepe is van.

Könnyen felszerelhető, egyszerű megoldású tömítőszerkezet

Ez a tömítőszerkezet ugyan nem rejtett elhelyezésű, de nincs szükség az ajtólap élének kimunkálására. A tartósínt a megfelelő hosszméretre vágva, a rajta lévő lyukakon keresztül az ajtószárnyra kell csavarozni. Becsukáskor a kar a belehúzott tömítőprofillal együtt kellő mértékben lehajlik és biztosítja az alsó zárást. Nyitott állapotban a kart rugó tartja felemelt helyzetben.
Az alsó tömítettség megoldható úgy is, hogy az ajtólapot valamilyen szerkezet a becsukás irányába forgatva folyamatosan süllyeszti. Becsukott állapotban az egészen a padlóra fekszik, természetesen egy rugalmas tömítés közbeiktatásával. Ezáltal a tömítőszalag nem súrlódik végig a padlón, mivel az ajtószárny már a nyitás pillanatában kissé emelkedni kezd, és a tömítés eltávolodik.